Tarpa nagyközség

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Vásárosnaményi kistérség
Lakosság: 2278 fő
Terület: 49.72 km²
Népsűrűség: 45,82 fő/km²
Rang: nagyközség
Körzet hívó: 45

Fekvése

A híres „kuruc” település Nyíregyházától ÉK-re, mintegy 72 km távolságra, a Beregi-síkságon található a Tisza ölelésében, a Kárpátok lábai és az Alföld találkozásánál. Egykor tehát jó kereskedelmi útvonal mentén feküdt, s csak Trianon után szorult periférikus helyzetbe.

Megközelítése [1]: Budapestről az M3-as autópályán Nyíregyházáig, majd a 403-ason Nyíregyháza-keletig, aztán a 41-esen Beregsurányig, onnan déli irányban 6,6 km-re vagy a 41-es útról Vásárosnamény – Gergelyiugornyánál leágazó alsórendű úton érhető el.

Története

A szabálytalan alaprajzú település a középkorban már mezővárosi ranggal bírt.

Igazán a kuruc szabadságharcok idején, a XVII. században virágzott, ekkor az országos történelemben is szerepet kapott.

A település nevét először 1299-ben említették, László pap levelében.

A XIII. század-ban már népes községet képez, birtokosa a Tarpai család volt.

Az 1333-as pápai tized-ek lajstromában Torpának hívták.

1626 március 1-jén Bethlen Gábor fejedelem kiváltságlevelet adott a településnek, ami szabad kereskedelmet és teljes vámmentességet biztosított az egész ország területén.

1665-ben országos vásártartási jogot kapott I. Lipót királytól.

A módos Szatmár vármegyei mezőváros fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő bujdosómozgalomban. A helyi születésű Esze Tamásnak, II. Rákóczi Ferenc jobbágyának múlhatatlan érdeme volt, hogy 1703 tavaszán nem a törökországi száműzetésben élő Thököly Imrét, hanem a lengyel földön bujdosó fiatal Rákóczit nyerték meg a felkelés ügyének. Rákóczi nem csak Esze Tamást és családját vette pártfogásába, hanem Tarpának is hajdúvárosi kiváltságot adott.

Tarpa hajdúváros pecsétje

Az ún. Hétmalom egyikében az 1870-es években Lehoczki Tivadar „őskori hamvvedreket” talált.

A szabadságharc után a település hanyatlásnak indult. Kamarai kezelésbe került,

A településen nem voltak grófi, illetve uradalmi birtokok. Mindig kis és középparasztok lakták.

A nagyarányú állattenyésztés és gyümölcstermesztés mellett igen sok népi iparos járult hozzá a gazdagodásához, híres volt a tarpai zsindely, a lisztes-, és a boroshordó. A tarpai kereskedők Máramaros-tól a Hegyaljáig messzire vitték az árukat.

A mai utcák zöme már a XVIII. század-ban is megvolt, a nép ajkán még élnek a hajdani utcanevek: Nagy Derék, Tóhát, Hajnal, Kis utca, Velence.... A szabálytalan, legtöbbször íves vonalú utcákat közök "szorosok" kötik össze. Az utcák találkozásánál általában tölcsérszerű terek alakultak ki, amelyek be is épültek. A soros és keresztcsűrös elrendezésű szalagtelkek általánosak, ahol nincs csűr, az udvart a kerttől legtöbbször vesszőből font, néha deszkakerítés választja el, amelynek átjáróját a tőkés kapu zárja.

A Kossuth, a Rákóczi, a Hunyadi és az Árpád utcákon még sok népi klasszicista lakóház és „beszélő” kiskapu (talán azért nevezték el így, mert a fedeles kiskapu alatt beszélgettek az emberek), valamint gazdasági épület maradt fenn.

Református temploma késő gótikus stílus-ban a XV. század-ban készült. Részben a Várdaiak és a velük rokon Báthoryak építtették. Belső terében legértékesebbek a gótikus freskók. A gótikus stílusú műemlék nagyméretű, egyhajós, egytornyos melyet 1798-ban és 1812-ben átalakították. 1796-ban szentélyét a hajóval egyenlően kibővítették.
A falu másik műemléke a szárazmalom, amely az Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalma. A mai napig teljes épségben megőrizte eredeti szerkezetét az úgynevezett járgányos malmot, melyet 1885-ben ácsoltak. Értékes agrártörténeti emlék. Az ún. Tokaji-féle malom fazsindellyel fedett, malomházra és járószínre osztott épület.

A tájházban megtekinthetik a község néprajzi tárgyait a helyi kismesterségek hagyományait és a történelmi múltat.

A kétemeletes épületben működő tájházban külön termet szenteltek Esze Tamásnak, a város híres szülöttének, valamint Bajcsy-Zsilinszky Endrének, aki a körzet országgyűlési képviselője volt.

A tarpai kerület képviselője volt 1931-1935 között volt a második világháborúban mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944), akinek sírja a tarpai temetőben található.

Itt született Esze Tamás, Rákóczi fejedelem ezredese, és innen indult el a Rákóczi-szabadságharc.

Természeti értékei

Fokozottan védett erdei a Nagyerdő és a Téb-erdő. Terültén 35 m magas, sok évszázados tölgyfa látható.

A község határában, a beregszászi hegyek előhírnökeként, kis vulkáni kúp' magasodik az 154 m magas Nagy-hegy, mely természeti értékeink közül kiemelkedő jelentőségű.

A 4967 hektáros nagyközség 989 lakásában most 2527 lakos él, többnyire a mezőgazdaságból él.

A község határában a beregszászi hegyek előhírnökeként kiemelkedő Tarpai-hegy lankáin szőlőt, gyümölcsöt termelnek, jellegzetes a még „nemtudom” szilva a dió, jonatán alma. A szilvát aszalják, lekvárt és pálinkát is főznek belőle.

A településen megkóstolhatjuk a híres Tarpai szilvapálinkát, és a szilvalekvárt.

Nevezetességei

Tarpai szárazmalom
Református Templom
Tarpai-Nagyhegy
Holtágak
Téb-erdő
Nagy-erdő
Helytörténeti Múzeum (Tájház)
Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet
Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja
Szatmár-Beregi Szilvaút
Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend Egyesület

Híres emberek

1666-ban itt született Esze Tamás kuruc brigadéros (†Nyitrai tábor, 1708. máj. 27.)
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Szabó Pál (1893–1969)
II. Rákóczi Ferenc (1676-1735)
Saxon-Szász János
Kis Albert
Féja Géza a szociográfus író
Bereg Citerazenekar

Következő községek

További községek